2013. október 10., csütörtök
keserédes csók
Magányos reggeleimen könnyes párnám ébreszt fel
Reméltem,hogy együtt leszünk, mert azt mondtad velem leszel.
Egy újabb csalódás, egy jobb nap lesz a reményem
mert könnyeim által lettél te a végzetem.
Reméltem hogy boldogak leszünk, hogy minden köztünk valós lesz
ha megáll az idő velünk, azt mondod majd, "Nekem CSAK TE KELLESZ!"
Keserédes csókod éltet, ez örökké így lesz már
Ha mással látlak, tudod, hogy az nekem fáj.
De túlélem majd valahogyan,vagy veled, vagy nélküled
S ha újra látlak két szavam lesz, csak annyi, hogy ÉG VELED!!
Ne gondolj így többé rám, ne gondold, hogy fontos vagy
De el kell fogadnod hogy nélküled jött el ez a nap.
Kössz a kérdést jól vagyok
hogy nem vagy velem megszokott.
De beletörődtem már abba, hogy örökké magányos leszek
ha elesnék már nem lesz aki megfogná a két kezem.
Nem lesz aki támaszt nyújtson
Nem lesz aki vigyázzon rád
nem lesz kinek hiányozz majd
csak annyit kérek :
MINDIG EMLÉKEZZ RÁM!!
Ha majd gondolsz rám, az elmúlás emlékével
gondolj arra, hogy szíved örökké ígérted.
Akkor má vége lesz majd mindennek
Az öröknek s az életnek.
Vége lesz a tavasznak s vége lesz a nyárnak
a gondok messze a madarkkal szállnak.
Majd a kék ég lesz általam a támasz
a kérdéseimre már régen tudom a választ..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése