2013. október 6., vasárnap
Ezt érzem...
Sokszor magamba fordulok, mert úgy sem értenéd meg, hogy mi a bajom
elmondom, ha szeretnéd, de jobb lesz ha magamban tartom.
Így nem kell azon gondolkodjak, hogy valakit újra megbántottam
De ez kicsit sem olyan egyszerű, mint ahogyan gondoltam.
Próbátam segítséget kérni, de te soha sem értél rá
megnyíltam előtted, közel kerültél hozzám.
Nem akartam hogy így legyen,
nem akartad hogy szeresselek...
Nem akartál megbántani, mégis összetörted a szívemet.
Igazad van, az én hibám, hogy közel engedtelek
De lehet, hogy én voltam az egyetlen aki önmagadért szerettelek...
Túl sokszor csalódtam már az életben,
de ez idő alatt, csak erősebb lettem.
Összetörtem, és mégis itt vagyok
a szívemnek már csak egy darabja dobog.
Megpróbáltam erős maradni,
de nem tudtam az érzéseim magamban tartani...
Megpróbáltam nem összetörni,
de nem tudtam önmagam maradni...
Szerettem volna és még most is szeretném,
ha mindent jóvá tehetnék...
Megbocsátanád amit tettem és amit még tehetnék,
hogy megértenéd miért szerettem beléd.
Sajnos már mindennek vége, s mindenhez késő már
jó szomszéd voltál a világban s az életben jó tanár.
Példaképemnek tartottalak, hittem neked, minden szavadnak
elveszíteni nem, megtartani akartalak.
De mindez már hiába, eldobtál magadtól végleg
Vége lett az életemben, minden értelemnek, szépnek.
Most egymagam bolyongok a világ másik oldalán
csak annyit kérek ne felejts el,MINDIG EMLÉKEZZ RÁM!!!!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése