keserédes csók Magányos reggeleimen könnyes párnám ébreszt fel Reméltem,hogy együtt leszünk, mert azt mondtad velem leszel. Egy újabb csalódás, egy jobb nap lesz a reményem mert könnyeim által lettél te a végzetem. Reméltem hogy boldogak leszünk, hogy minden köztünk valós lesz ha megáll az idő velünk, azt mondod majd, "Nekem CSAK TE KELLESZ!" Keserédes csókod éltet, ez örökké így lesz már Ha mással látlak, tudod, hogy az nekem fáj. De túlélem majd valahogyan,vagy veled, vagy nélküled S ha újra látlak két szavam lesz, csak annyi, hogy ÉG VELED!! Ne gondolj így többé rám, ne gondold, hogy fontos vagy De el kell fogadnod hogy nélküled jött el ez a nap. Kössz a kérdést jól vagyok hogy nem vagy velem megszokott. De beletörődtem már abba, hogy örökké magányos leszek ha elesnék már nem lesz aki megfogná a két kezem. Nem lesz aki támaszt nyújtson Nem lesz aki vigyázzon rád nem lesz kinek hiányozz majd csak annyit kérek : MINDIG EMLÉKEZZ RÁM!! Ha majd gondolsz rám, az elmúlás emlékével gondolj arra, hogy szíved örökké ígérted. Akkor má vége lesz majd mindennek Az öröknek s az életnek. Vége lesz a tavasznak s vége lesz a nyárnak a gondok messze a madarkkal szállnak. Majd a kék ég lesz általam a támasz a kérdéseimre már régen tudom a választ..

Elhagytál, eldobtál... Elhagytál, eldobtál... Játékszered voltam... Lehet, hogy titkolnád De mástól már tudtam... Mindvégig csak kihasználtál féltél elmondani, hogy nem én vagyok, akire vártál. Hogy nem kellek már neked, találtál egy kurv*t. De ne játsz a szívemmel mert nekem te FONTOS VOLTÁL!! De ez már mindegy hülye voltam nagyon hittem egy szívnek s csalódtam nagyot... Csalódásom mély feléd De sebeim majd beforrnak. Reméltem, hogy szerettél s megtartottál magadnak. Én emlék leszek örökre hiába is menekülsz... Egy könnycsepp a szemedben amit néha majd letörölsz. Sokszor hittem már el a hazugságod nem néztèl a szemembe. De azóta változtam nagyot, s nem kell tovább játszanom egy szerepet... Mostmár önmagam lehetek nem kell, hogy játszak Nem kell, hogy tökéletes legyek mostmár magamra találtam. Kiléptem egy új életbe hol nem lesz többet megbántás. Hol nem lesz könny a szemedben s könnyebb lesz a megbocsátás...

Ébressz fel! Néha még úgy hiszem, még mindig álmodom. De fel kell végre ébrednem, Belátnom, hogy tévedtem. S már látom az utam magam előtt mely a sötét mélyből kivezet. Mit egy dobogó szív irányít s ha eltévednél megfogná a kezed. Ébressz hát fel, ha majd itt leszel velem Ölelj át,hogy érezzelek. Nézz rám, hogy tudjam valós Hogy tényleg velem vagy most. Utoljára érezzem még a két kezed lássam megcsillani kék szemed. Szoríts magadhoz, hogy tudjam,szeretsz még Érezzem, ez csak a kezdet, s nem a vég. Álmodoztam róla, gondoltam így szépre, jóra. Arra, hogy itt lehess velem Általad lett teljes az életem. Köszönök, hát neked mindent amit kaptam, a törődést, a szeretetet a vigaszt nyújtó szavakat. Köszönöm a sok segítséget mit az évek alatt nyújtottál az angyalias megértésed s a titkaim megtártasát. KÖSZÖNÖM, hogy ébresztettél ha rossz álmaim voltak. Hogy gondjaimból átéreztél mert TE IGAZI BARÁTBÓL VAGY!!

Ezt érzem... Sokszor magamba fordulok, mert úgy sem értenéd meg, hogy mi a bajom elmondom, ha szeretnéd, de jobb lesz ha magamban tartom. Így nem kell azon gondolkodjak, hogy valakit újra megbántottam De ez kicsit sem olyan egyszerű, mint ahogyan gondoltam. Próbátam segítséget kérni, de te soha sem értél rá megnyíltam előtted, közel kerültél hozzám. Nem akartam hogy így legyen, nem akartad hogy szeresselek... Nem akartál megbántani, mégis összetörted a szívemet. Igazad van, az én hibám, hogy közel engedtelek De lehet, hogy én voltam az egyetlen aki önmagadért szerettelek... Túl sokszor csalódtam már az életben, de ez idő alatt, csak erősebb lettem. Összetörtem, és mégis itt vagyok a szívemnek már csak egy darabja dobog. Megpróbáltam erős maradni, de nem tudtam az érzéseim magamban tartani... Megpróbáltam nem összetörni, de nem tudtam önmagam maradni... Szerettem volna és még most is szeretném, ha mindent jóvá tehetnék... Megbocsátanád amit tettem és amit még tehetnék, hogy megértenéd miért szerettem beléd. Sajnos már mindennek vége, s mindenhez késő már jó szomszéd voltál a világban s az életben jó tanár. Példaképemnek tartottalak, hittem neked, minden szavadnak elveszíteni nem, megtartani akartalak. De mindez már hiába, eldobtál magadtól végleg Vége lett az életemben, minden értelemnek, szépnek. Most egymagam bolyongok a világ másik oldalán csak annyit kérek ne felejts el,MINDIG EMLÉKEZZ RÁM!!!!!